Az elmúlt évtizedekben rengetegen és rengeteget dolgoztak a 3D fejlesztésén. Éppen ezért a fájlformátumok világában nincs univerzális megoldás. A 3D iparág fejlődésével számos ágazatban és területen számos különféle formátum jelent meg adott feladatok elvégzésére. Az alábbiakban mindent megtudhat a fájltípusokról és a használatuk mikéntjéről.
Az utóbbi években egyre több vállalat kezdett el 3D projekteken dolgozni, és az olyan technológiák körében is folyamatos fejlődést tapasztalhatunk, mint a VR (virtuális valóság), az AR (kibővített valóság), a játéktervezés, a VFX, valamint a már régóta létező CAD-alkalmazások. Nem meglepő tehát, hogy a rengeteg különféle funkció kezelésére számos új fájltípus látott napvilágot.
A felhasználók általában kétféle formátummal találkoznak: poligonális geometriai adatokkal, illetve határfelületi (BREP) adatokkal – attól függően, hogy a geometriai modell milyen eszközben készült. A CAD-alkalmazások mindkét módszerrel képesek geometriai adatokat tárolni. A CAD-rendszerek magasabb szintű geometriai adatainak megőrzése érdekében egy különálló formátumkészlettel is találkozhatunk, amely a 3D nyomtatásban és a játékoknál használt sztenderd poligonális adatokat is tartalmazza. Mindkét geometriai definíció igen összetett adatokkal dolgozhat, így nagy méretű fájlokat eredményezhetnek.
Az alábbiakban megismerkedhet a leggyakoribb 3D fájltípusokkal, valamint azzal, hogy mikor érdemes őket választani.
Az OBJ-fájlok (.obj) 3D geometriai adatokat tartalmazó fájlok. Ez az egyik legrégebbi és leggyakoribb formátum, amivel a modellező szoftverekben találkozhatunk az objektumok exportálásakor. Ez a poligonális formátum a méretek (cm, hüvelyk stb.) jelölésére is alkalmas. A modernebb anyagmegjelenítési és árnyékolási technikákhoz képest kissé elavult az anyagdefiníciója. Megbízható szabványos formátum a geometriai adatok közvetlen exportálásához.
Az OBJ-fájlokhoz hasonlóan az FBX-fájlok (.fbx) is a 3D objektumok adatainak tárolására szolgálnak, azzal a különbséggel, hogy az animációs adatokat is tartalmazzák. Ez a fájltípus emiatt igen népszerű a filmesek, a játékkészítők és a VFX-művészek körében – vagyis minden olyan iparágban, ahol összetett modellekkel, anyagokkal és animációkkal dolgoznak. A fájlformátum az Autodesk tulajdonában áll, és a VFX-eszközök, valamint a játékmotorok széles körben támogatják. Magasabb szintű anyagdefiníciót képes megőrizni, ezenkívül számos renderelőmotort támogat.
A GL Transmission formátum (.glTF és .glb) egy poligonalapú fájlformátum, amely nyílt forráskódú, jogdíjmentes megoldást kínál az FBX-hez hasonló formátumok mellett. Eredetileg a COLLADA munkacsoport hozta létre, ám már a KROHON Group teszi elérhetővé ezt a nyílt fájlformátumot modellek és jelenetek megosztására. A fájl statikus modellek, animációk és mozgó jelenetek (például FBX) használatát támogatja. A fejlesztők gyakran választják natív webalkalmazások készítésekor. A glTF a modernebb formátumok közé tartozik, így támogatja a legújabb árnyékolási és anyagdefiníciós módszereket, a 2.0-s verziótól kezdve pedig a fizikai alapú renderelést használó anyagokat is (PBR).
Az USD (Universal Scene Descriptor) egy poligonalapú fájlformátum, amelyet eredetileg a Pixar fejlesztett ki, és ma már nyílt forráskódú formátumként érhető el. Nyílt szabványai révén ez a bővíthető formátum egyre több funkciót kínál, és olyan csoportok dolgoznak rajta, mint az NVIDIA, a PIXAR és az ADOBE. A 3D modellezés és anyagok legújabb koncepcióit képviselő formátum számos egyedi tartalomkészítő eszközzel együtt használható. A geometriára, az anyagokra, a jelenetre és az animációra vonatkozó információkat tárol. Az USD sok szempontból túlteljesíti a fájlformátumokkal szemben támasztott elvárásokat, hiszen hatékonyan tárolja a teljes jelenetek adatait.
Az USDZ az Apple és a Pixar saját formátuma, amelyet kifejezetten a kibővített valósághoz terveztek. Ezt a formátumot használják az Apple eszközökön található kibővített valóságon alapuló 3D alkalmazások.
A 3D technológiát használó iparágakban rengeteg különböző fájlformátum létezik. Az alábbiakban felsorolunk néhány gyakori típust:
A kép szerzője: ZUH Visuals.
A projektnek megfelelő fájlformátum kiválasztása több tényezőtől is függhet. A legfontosabb a kompatibilitás meghatározása. Ha egyik szoftverből a másikba kell majd átvinnie a 3D komponenseket, érdemes elkerülni, hogy az adatokat egy olyan fájltípusba exportálja, amit aztán nem tud felhasználni.
Az exportált fájl méretét is érdemes figyelembe venni. Ez főleg a videójátékok fejlesztésekor, illetve az olyan 3D projektek során lehet fontos, ahol hardveres korlátozásokra kell számítani. Ne feledje, hogy mindegyik fájlformátum adott céllal jött létre, így az adott szoftver és a benne foglalt formátumok megismerése segíthet megalapozott döntést hozni, amikor az exportálásra kerül a sor.
A Photoshop a következő 3D formátumokat tudja megnyitni: DAE (Collada), OBJ, 3DS, U3D és KMZ (Google Earth).
3D fájl önálló megnyitásához a Photoshop alkalmazásban kattintson a Fájl > Megnyitás parancsra, és jelölje ki a fájlt.
Ha a megnyitott fájlhoz rétegként szeretne hozzáadni egy 3D-fájlt, válassza a 3D > Új réteg 3D-fájlból parancsot, majd válassza ki a kívánt 3D-fájlt. Az új réteg a megnyitott fájl méreteinek megfelelően jön létre, és átlátszó háttérrel jeleníti meg a 3D modellt.
3D objektumokat és jeleneteket hozhat létre, textúrázhat, állíthat be és renderelhet.